| |
A munkadarab felülete iránti
tisztasági igény, az egyes felületbevonó vagy
felületnemesítő eljárásoknak megfelelően, különböző.
Az
igények különféle módszerekkel elégíthetők ki, és kölcsönkapcsolat van
az egyes szennyeződés-típusuk és a tisztító eljárások között.
Keletkezésüket tekintve két fő csoportba sorolhatók a felületi
szennyeződések:
- képződött szennyeződések (pl. reve, rozsda, futtatási szín),
- tapadó szennyeződések (p. olaj, zsír, por).
Az alkalmas előkészítő eljárást vagy eljárásokat csak akkor lehet
kiválasztani,
ha a kiindulási állapot és a kitűzött cél, a megvalósítandó feladat
pontosan ismert. A munkadarab előkészítése szempontjából rendkívül
fontos
az eltávolítandó szennyeződések alapos ismerete, mert a felületvédelem
vagy
a felületnemesítés sikeressége vagy sikertelensége döntően függ a
felület állapotától.
Mindenesetre a gyakorlat azt mutatja, hogy a helyesen kiválasztott
és jól elvégzett felület-előkészítés már fél siker.
A munkadarabok előkészítése több módszerrel lehetséges. Ezek között
vannak fizikai, kémiai és fizikai-kémiai előkezelő eljárások.
Galvanizálási eljárások
Rezezés
A galvántechnikában a rézbevonatot elterjedten alkalmazzák végső
bevonatként elektroformázáshoz a nyomóhengerek bevonására,
nyomtatott huzalozású lemezek készítésére, acélalkatrészek szelektív
hőkezelés előtti védelmére, közbenső bevonatként a korrózióvédelemben a
réz-nikkel-króm bevonatrendszer tagjaként.
Az elektrolitikusan leválasztott réz világos vörös színű.
Levegőn azonban felületén vékony oxidréteg képződik, és barnásfeketére
színeződik.
Oxidálósavak (salétromsav, krómsav),
valamint nátrium-cianid-oldat oldják.
A rezet vegyületei egy és két vegyértékű formában tartalmazzák. Az egy
vegyértékű rézvegyületek általában színtelenek, a két vegyértékűek kék
színűek.A galvanikusan leválasztott rézrétegek tulajdonságait a
leválasztáshoz alkalmazott elektrolitok típusai és a leválasztás
körülményei határozzák meg.
A galvántechnikában a következő típusú galvanikus rezező elektrolitokat
fejlesztették ki:
- cianidos,
- kénsavas (szulfátos),
- difoszfátos,
- tetrafluoro-borátos,
- szulfamátos stb. elektrolitok.
A cianidos és difoszfátos elektrolitokból leválasztott rézbevonat
finom-kristályos szerkezetű és viszonylag kemény, az adalékmentes
szulfátos
elektrolitból leválasztott rézbevonat durvább kristályszerkezetű és
lágy.
A galvántechnikai gyakorlatban a rézbevonatok döntő részét cianidos
elektrolitokból választják le.
Fő alkalmazási területei:
Cianidos rézelektrolitok
- közbenső rétegként acél, cinköntvények (sárgaréz) bevonataként
réz-nikkel-króm bevonatrendszerben,
- acél alkatrészek galvanizálásakor savas rezezés előtt a
rézcementálódás
megakadályozására,
- védőrétegként nitridálás és karbonizálás előtt.
Kénsavas rézelektrolitok
- galvánformák előállítására,
- nyomtatott huzalozású lemezek készítéséhez,
- műszaki célokra a grafikai és nyomdaiparban,
- cianidos rezezés után és fényes nikkelezés előtt fényes
kiegyenlítő hatású réteg leválasztására.
Nikkelezés
A fémtárgyak korrózió elleni védelmében egyik leggyakrabban alkalmazott
eljárás
nikkelbevonattal való galvanikus kikészítésük, mivel korróziós
hatásoknak a nikkel semleges, lúgos és gyengén savas atmoszférában jól
ellenáll.
A galvántechnikai gyakorlatban nikkelbevonatot
díszítő célokra
védő-díszítő célokra
műszaki célokra alkalmazzák.
A védendő tárgy alapanyaga legtöbbször acél, cinköntvény, réz és
ötvözetei.
A felhasználás körülményeitől függően eltérő megjelenésű és
tulajdonságú:
matt nikkel, fényes nikkel, selyemfényű nikkel, kemény diszperziós
nikkelbevonatot lehet választani. Díszítő célra általában önálló
bevonatként vagy közbenső rétegként alkalmazzák. E bevonatok
tulajdonságai közül a legfontosabb annak külső megjelenése.
Védő, díszítő célra a nikkelbevonatot önállóan, vagy (réz) nikkel-króm
bevonatrendszer tagjaként alkalmazzák. E bevonatok külső megjelenésén
kívül rendkívül fontos a leválasztott bevonat korrózióállósága is.
Műszaki célokra leválasztott bevonatok esetén az elérendő céltól függően
annak keménysége, fényvisszaverő képessége, illetve korrózióállósága a
legfontosabb.
Korrózióállóság. A galvanikus nikkelbevonatot acél és cinköntvények
felületén ún. katódos bevonatnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a
bevonat hibahelyein (karcolások, lyukak stb.) mindig az alapfém
korróziója indul meg.
Nikkelbevonaton a levegőn gyorsan vékony oxidréteg alakul ki, aminek
következtében annak fénye jelentősen csökken, elmattul.
Ennek megakadályozására a nikkelbevonatokra vékony krómréteget
választanak le, és ezzel elérhető, hogy a bevonat fénye hosszú ideig
fennmarad. A nikkelrétegre leválasztott krómréteg kevésbé nemes, mint a
nikkel.
Levegőn azonban a króm felületén gyorsan passzív film alakul ki,
amely viszont kedvezőtlenül hat a nikkelréteg korróziós ellenállására. A
passziválódott krómréteg ugyanis nemesebbé válik, mint az alatta levő
(főleg fényes) nikkel. Így különösen fényes nikkelelektrolitokból
leválasztott bevonatok esetén gyorsan megindul a krómréteg alatt levő
nikkel korróziója.
A nikkel gyors korróziójának megakadályozására, főleg az utóbbi időben
repedésmentes, illetve mikropórusos vagy mikrorepedéses krómbevonatokat
választanak le, a legtöbb esetben vékony nikkelbevonat segítségével.
A korszerű módszer: tisztítás, mechanikai csiszolás, tisztítás, fényes
rezezés, fényes nikkelezés, fényes krómozás. A korszerű fényes
technológia elhagyta a mechanikai fényesítés jelentős részét, gyorsabb,
lehetőséget ad az automatizálásra.
Meg kell jegyezni azonban, hogy a munkakörülmények igényesebbek, az
oldatok és elektrolitok kényesebbek, több gondozást igényelnek és
drágábbak is,
s mindenkor tekintettel kell lenni arra, hogy az alkalmazott adalékok
milyen irányban módosítják a bevonat szerkezetét, s korrózióvédő értékét
(pl. a fényes nikkelbevonat kéntartalma).
A kellő körültekintéssel és gondossággal megválasztott korszerű, fényes
technológiákkal műszaki és gazdasági szempontból egyaránt kedvező
eredmény érhető el. Ilyen jellemző megoldás pl. a kettős
nikkelbevonat-rendszer alkalmazása; valamint a mikrorepedéses,
mikropórusos krómozás bevezetése.
A tömegnikkelezés :
Kisméretű alkatrészek nikkelezése, fűzés vagy függesztés nélkül,
tömeggalvanizáló berendezésekben lehet eredményes.
Cégünknél a merülőharangos kialakítás volt a legmegfelelőbb. Előkészítés
után, a munkadarabok a nikkelező harangba kerülnek.
Ferdetengelyű perforált műanyag harangot merítünk galvanizálókádba. A
kád fala mentén helyezkednek el az anódok, a harangban a megmunkálandó
alkatrészek. A tengelyen keresztül a harang kis sebességgel forog, így a
benne lévő árú folyamatos mozgása biztosítja az egyenletes
rétegvastagságot. Töltéskor és ürítéskor a harangot egy elfordító
szerkezettel kiemeljük az elektrolitból. Az alkatrészek a harangban
maradnak, míg az elektrolit a perforáción keresztül visszafolyik a
galvanizálókádba.
A harang további emelésével a munkadarabok forgás közben kiüríthetők.
Ezután öblítésre és meleglevegős centrifugás szárításra kerülnek.
Krómozás
A galvanikusan leválasztott krómbevonat kemény, kopásálló,
korrózióállósága jó, oxidálóanyagok hatására felületén vékony oxidréteg
alakul ki, amely csökkenti korrózióját.
Fő alkalmazási területei
díszítő krómozás,
Díszítő krómozás esetén vékony krómbevonatot választanak le, általában
nikkel
közbenső rétegre. A bevonat szerepe itt kettős: csökkenti a
nikkelbevonat
elmattulását és növeli a korrózióállóságot.
|
 |
|
